Bal láb
Előfordul, hogy kibuggyan belőlünk: ma bal lábbal keltem fel! (egyébként ezt a bal oldalra vonatkozó negatív ítéletet kikérem magamnak bal kezesként).
Szóval tegnap velem ez történt. Tényleg vannak olyan napok, amikor majdnem semmi sem sikerül: a gázrózsára kiömlik, a gyerek nekimegy, a sofőr rám kiabál, a szomszéd beszól, a farmer elszakad, ... stb.
Mit lehet ilyenkor tenni? A káromkodáson és a pohárcsapkodáson túlmenően.
Nekem ezek válnak be:
- mély levegő,
- csend, (háháhá, jó vicc),
- zene, sőt tánc,
- relaxáció,
- jóga,
- friss levegő,
- séta a friss levegőn,
- séta a friss levegőn egy fröccsterasz felé,
- beszélgetés valakivel, aki nem okoskodik,nem csernuskodik,
- ölelés.
Mi válthat még be? Sokszor eszembe jut, hogy vannak nálam szerencsétlenebbek, akiknek nélkülözniük kell, komoly fájdalmaik vannak, tragédiák sora felötlik bennem és hálát adok az égnek a pozitívumoknak az életemben. Mert pozitív dolgok mindig vannak, csak észre kell őket venni. Könnyű azt mondani, hogy a másiknak egyszerűbb, jobb, szebb, nagyobb és vékonyabb, de semmi és senki sem tökéletes. A gond szerintem akkor komoly, ha ez a bal lábam van feeling állandósul és mindent belep valamilyen szürke köd, ha a mindennapi feladatok ellátása nyűg és a legapróbb fennakadáson is kikészülünk. Akkor időszerű elgondolkozni a változtatáson, értem ezalatt azt, hogy mi az amit magamért meg tudok tenni, hogy jobban legyek. Minden nap megtenni, nem csak néha-néha.
Ami nekem nem vált be:
- egynél több pohár alkohol fogyasztása (a másnap 30 felett könyörtelen nálam és a macskajaj nem fér bele az életembe),
- shopping,
- "mert megérdemlem!" kurjantással édesség fogyasztása,
- mások szidása, mert elszégyellem magam, pláne, ha úgy érzem a lányom sejti, mit motyogok...
Valamilyen ötlet?
Nioli
