A csomag
Rekkenő hőség volt, pedig csak nyolc óra múlt. Ágnes lapos pillantásokkal tekintgetett ki a teljesen kitárt konyhaablakon, a szemközti omladozó vakolatú ház csupasz vörös tégláit bámulta és pihegett. A kávéját sem akarta meginni, keverte és várta amíg kihűl, vagy hűl, valamennyire.... A feladatain kattogott, amikor egy lágy szellő az arcába csapta a csipkefüggönyt.
Durcásan elhessegette az anyagot, és ettől meg kilöttyintette a feketéjét tengerész csíkos hálóingjére. Jobbnak látta, ha elteszi a csészét az asztalra és leül a konyhapult melletti bárszékre. Nem akart bemenni a nagyfőnöki meetingre, kegyetlen pörgés volt várható, feszültség, mindenki a legjobb formáját akarta hozni ilyenkor: leg-leg kosztüm, smink, prezentáció, mosoly. Ő viszont csak a saját legjeire tudok gondolni: a legslamposabb, a legiksz-lábúbb és a legducibb.
A telefonja villogni és dalolni kezdett, "hála az égnek" - egy sóhaj kíséretében felvette a kanapé karfájáról, így félbeszakadt a negatív gondolati spirálja. Vera írt neki, nem tud menni ma a meetingre, mert belázasodott a lánya, alig aludt amúgy is és orvoshoz kell vinnie Grétát. Egyedül marad a projekt bemutatással, lehet ez nem is akkora baj. Vera általában annyira izgatott, hogy csak hátráltatja, mert az feszültséggel teli kapkodása átragad rá és csak rosszabbodik a helyzet. Eredetileg együtt adták volna elő a slide-okat, de nem gond, nem gond, szuper lesz így is... Gyors lezuhanyzik, attól felfrissül és már veheti is fel a lenge őszirózsa színű sifon ruháját.
Egy darabig csak kerülgette ezt a ruhát, mert szerinte kiemelte a molett alakját, ma viszont azért is felveszi. Éppen magára tekerte a törülközőt, amikor hallotta a kapucsengő hangját. Ötlete sem volt, ki lehet az, csöpögő lábakkal sietett ki az előszoba folyosóhoz. Alighogy megnyomta a gombot egy pörgős férfi hang hadarta el, hogy nemzetközi csomagot hozott.
Ágnes automatikusan megnyomta a kapunyitó gombot, bár gőze sem volt, milyen küldeményről lehet szó. A futár pillanatokat alatt az ajtó előtt termett, Áginak csak annyi ideje maradt, hogy a tegnapi lecsokifagyizott vászonruháját magára kapja. Remélte, hogy a virágminták elfedik a barna foltot.
- Szerém Szilvia? - kérdezte a headset-es fiatal férfi, az apró csomagot csaknem kiejtve, flegmán lóbázta a kezében, másik tenyérben a terminált tartotta.
- Igen - vágta rá Ágnes és gyorsan ráfirkált egy aláírást a kijelzőre, amit a srác csaknem kirántott a mutatóujja alól.
- Hello! - vetette oda a futár és elviharzott a lépcsőn, hangosan bevágva a kaput. A csomagot Ágnes húga. Szilvi rendelte, aki pár hete hatalmas szerelemben élt aktuális fiújával és ezért három napja nem jött haza közös albérletükbe. Ági körmével felszakította a csomag fekete fóliáját és egy csinos kis piros-lila csíkos doboz bukkant elő belőle. Sejtette, hogy késésben van, és nem is túl szép, hogy felbontja a csomagot, mégis pár másodpernyi tanakodás után felhajlította karton dobozt a ragasztásánál. Szilvi nem haragudna, elvégre nincsen titkuk.. Csak megnézi mit rendelt és kész; ebből nem lehet gond, ha ajándéknak szánta volna másnak, arról is tudna.
A dobozban egy rózsaszín vászon tasakba bújtatva lapult egy nyaklánc, rajta egy sötét lila kőmedál. Ágnes forgatni kezdte a követ és napsütés felé tartotta, akkor vöröses-bordóvá vált a színe, ezen a tényen kicsit csodálkozott, mivel azonban hirtelen észbe kapott, hogy indulnia kell, a dobozba visszarakta a nyakláncot. Lecserélte a ruháját és belebújt egy lapos talpú lakkcipőbe, majd szempillaspirált és rúzst rakott az arcára. Amikor a kulcsot bedugta a zárba visszafordult az ajtóból és a kanapé melletti asztalon heverő dobozt felvette.
A forróság az utcán csak elviselhetetlenebbnek tűnt, emiatt Ágnes kivételesen örült, hogy beért az irodaház légkondicionált előterébe. Nagyot sóhajtott viszont, amikor látta, hogy a lift nem működik, gyalogolni kezdett a szürke lépcsőházban. A hatodikra. Megbánta, hogy ezt a ruhát választotta, inkább illett egy szabadtéri színházi előadáshoz, semmint egy meetingre, magában elkezdett szitkozódni és egy halk káromkodás hagyta el a száját, amikor hallotta, hogy valaki roppant atletikus futólépésben utoléri. Természetesen lihegés nélkül. Ágnes csak egy futó oldalpillantást vetett oda és bebizonyosodott a sejtése, Gellért trappol mellette, aki szabadidőben triatlonozik, három gyerek és kettő barátnő mellett.
- Szia Ági, segítsek?- kérdezte tettetett figyelmességgel.
- Mégis miben? Viszed a ruhámat? Köszönöm nem. - rázta le a csipkelődést, bár tudta, hogy látványosan vörösödhet a feje és izzad.
Miután a folyosón csendben haladtak egymás mellett Ágnes egyenesen az irodájába ment és leroskadt a székére. A pendrive-ot elővette és bekapcsolta a laptopot, majd kiment a mosdóba megmosakodni. Szerencsére nem kellett senkivel sem bájcsevegnie, miután leült megint a gépe elé a parfümje kis üvegéből fújt a nyakára és átnézte a slide-okat. Szuper lett az anyag, és jók a grafikonok is, Vera is kitett magáért. Ahogyan visszarakta a parfümös üveget kicsúszott a doboz a táskájából. Eszébe jutott, hogy ír egy üzenetet Szilvinek a csomagról.
Aztán mégsem tette, inkább kivette a nyakláncot és a nyakába rakta ismét.
Az értekezletnek helyt adó teremben csaknem az összes szék foglalt volt mire beviharzott, ezért az ajtó melletti üres helyre huppant le és mozdulatlanul várta a főnök eligazítását. Pál két éve vezette a marketing és értékesítési osztályt, határozott és céltudatos férfi volt, ugyanakkor a kellő időben humorral fűszerezte meg a kényes vagy feszült helyzeteket. Nem volt nős, de egyesek úgy tudták az osztályról, hogy van egy viszonylag nagy tini lánya. Ági szempontjából ez lényegtelen volt, mert neki így is úgy is bejött volna, és mivel gondolatban abszolút és kizárólag plátói síkon elmélkedett a főnökéről. Szóval Pál néhány mondatot szánt indításnak és át is adta a terepet az előadóknak. Ági egy fél óra elteltével elkezdte a telefonját nyomkodni és böngészni rajta, aztán a kollégák cipőjét nézte végig, utána következett a frizurák feltérképezése. Unatkozott, és egyre kényelmetlenebbé vált derékban a ruhája. Nemsokára ő következett, és ettől ideges lett, gyermeki énje ilyenkor támadásba lendült és elképzelte, mi lenne, ha például hirtelen áramszünet lenne, vagy megszólalna a tűzjelző, vagy egy kolléga esetleg elböffentené magát hangosan. Ettől némiképp oldódott a feszültsége.
Felállt, bedugta a pendrive-ját és a projektoron megjelenő diákról kezdett el beszélni, tudta, hogy átszűrődik a hangján az idegesség okozta remegés, inkább csak a vetítőt és a kilátást nézte, a munkatársak arcát nem. Szándékosan rövidített az információkon, Vera részeiből is kihagyott pár mondatot, és sietősen megköszönte a figyelmet. Amint visszaért a helyére és leült, látta ahogyan Pál kedvesen rámosolyog és elismerően bólint. Ági felvillanyozódott és jóleső melegség költözött a gyomrába. "Bahh.. ez banális!" fékezte le magát, elhatározása nyomatékosításaként kizárólag a további előadókra koncentrált a szemeivel. Áldotta az eszét, hogy az ajtó közelében volt, így egyből leléphetett.
Ebédig átnézte a leveleit és elintézett kettő telefont, aztán a határidős adatszolgáltatáshoz kereste ki a mutató számokat, közben érezte, hogy korog a gyomra, ennek ellenére magában dacosan megfogadta, hogy csak salátát fog enni. Halk kopogást hallott és ahogyan felpillantott ott állt előtte acélkék öltönyében a főnök.
- Ági, remek volt a dia, szép munka. - hadarta Pál. - Megkérdezhetem honnan van a medál? - kicsit tétova volt. - Mert nagyon .. különleges. - És a torkát is megköszörülte.
Ágnes csak pislogott, majd meglepődve a nyakában lógó ékszerhez nyúlt. El is feledkezett róla! Ahogyan oda tévedt a pillantása meglepődött, mert a medál jade zöld volt.
- Nem tudom pontosan, .. kaptam - füllentette sajnálattal.. - De megpróbálom megtudni - kényszeredettnek érezte a mosolyát, és tudta, hogy teljesen vörös az arca, talán a haja töve is.
- Á, oké, köszi. - Pál biccentet és eltűnt. Ági jobbnak látta, ha felhívja Szilvit, mintha ezzel nyugtatná izgatottságát, pedig meglepően nem, éppen ellenkező érzés kerítette hatalmába. Pál tekintete! Pál tekintete zavart volt! De miért? Ettől ő is zavarodott(abb) lett. Szilvi viszont tutira nem fogja lenyugtatni, nem arról híres. Amikor húga beleszólt a telefonba, Pál megint megjelent az ajtajában, erre Ági bérgyilkosokat meghazudtoló gyorsasággal kinyomta a hívást.
- Esetleg, ara gondoltam - folytatta lassan Pál. - ... hogy a héten tarthatnánk egy munkamegbeszélést az ügyfélkapcsolati projekt következő mérföldkövéről, mondjuk valamelyik ebédszünetben.
- Rendben, természetesen - mondta hivatalos hangon Ági.
A főnök megint lelépett. Ági ismételten hívta Szilvit és most megvárta, hogy felvegye. Hétköznapi dolgokkal indított, miután meghallgatta Szilvi áradozását a szerelmes légyottokról és zajos társasági eseményekről rátért mintegy mellékesen a csomagra és az ékszerre.
- Oh, jó soká érkezett meg. Köszi, hogy szóltál, de azt hiszem már nem is kell nekem. - válaszolta egykedvűen a húga. - Bontsd ki és tartsd meg, hasznos darab! - ennél a pontnál felkacagott.
- Most mi van?! ne izélj már - sziszegte Ági, tudta, hogy Szilvi megint húzza az agyát.
- A nyakláncot egy vicces oldalról szedtem, bár az értékesítő szerint bizonyított a pártaláló hatása, energetikai szinten küldd hullámokat, vagy tudom is én. Várj, egy pillanatot! ... Aham ... most mennem kell. Szia, majd hívlak. - bibibiiii.
A medál köve most halvány rózsaszínben pompázott. Ági elmerengve bámult rá, majd beírta a google-ba ezt a rejtélyes ékszert és azon morfondírozott mit vegyen fel a munkaebédre, mert ki tudja, lehet mégis van a dologban valami.