Hurrá!
Bence hátrasandított a lányra és tétova kormánymozdulat után visszakanyarodott a biciklijével.
- Így akarsz utazni?! - nézett a lányra. Az enyhe kifejezés volt, hogy leharcolódott és fáradtnak tűnt. Sminkje elmosódott, a szeme alá is került a festékből, a ruhája foltos volt, a táskájára rátekerte a menyasszonyi fátylat, amin rózsaszín szalagok éktelenkedtek. Bori egy pár kör után levette a fejéről, zavarta a táncban. Így került Emeséhez, mert ő meg nem akarta ott hagyni a bárban. Nem egy akkora probléma, végül is a pályaudvarról hamar haza ér és közben meg is reggelizhet.
A magas és vékony srácból már elpárolgott az alkohol mámor és tekintete majdhogynem élénk volt. - Miért szakadtál el a többiektől? - és közben a fancsori lányt nemes egyszerűséggel ránavigálta a csomagtartóra.
- Éppen a mosdóban voltam, amikor elmentek a taxival, én már amúgy sem fértem volna be, meg nem is maradok itt Pesten, így mindegy. Nem bírom a bacardit, kidobtam a taccsot. - Keskeny karjainak minden izomszálával kapaszkodott az ülés alatti rúdhoz. Bence aztán az ingatag kezeket felrakta a derekára, még csak az kéne, hogy eldőljenek a csaj miatt!
A város az utolsókat sóhajtotta, mielőtt beindul a reggeli hajtás, a csend szinte falusias volt, az autók is szünetet tartottak a roham előtt. A fiatalok útközben nem beszélgettek. Emese jobbnak látta, ha inkább becsukja a szemét, mert kicsit imbolygott vele a világ. Lassú ütemben siklottak, mint egy szélcsendes időben hullámzó vitorlás, a lány lélekben már otthon volt és a vitorlásból az ágyába csusszant egyből. A pályaudvar előtt egy turista csoport sorakozott, hatalmas bőröndökkel és hátizsákokkal, egyébként csak egy-két fuvaros tolta a kocsiját az üzletek felé. Vasárnap reggel egyéb nem is várható. Bence nem tudta pontosan, csak érezte, hogy a lány elbóbiskolt, ezért óvatosan megállt a biciklitároló melletti oszlopnál és a kezével a lány karját kibontotta, mire az feleszmélt és lekecmergett a csomagtartóról.
- Itt hagyhatlak, tudsz jegyet venni, meg elleszel?
- Á, igen persze, megoldom, hány óra is van? Ó, még van másfél órám az indulásig. - pillantott a telefonjára a lány.
Fal fehér volt és verítékes, kék szeme véreres. Bence végülis úgy döntött, hogy esetleg inkább szimpatizál vele, és nem nézi lúzernek.
- Van itt, két utcával arrébb egy pékség. Hozzak valamit? .. neked? - derekára tette a kezét és ettől még jobban látszott, hogy a nadrágja a csípőjénél is lejjebb csúszott, egyedül az öv akadályozza meg a továbbeséstől. A lány teátrális mozdulattal hessintett egyet, szégyellte volna bevallani, hogy gőze sincsen, éhsége ellenére tud-e valamit enni rosszullét nélkül. A fiú elment.
A kijelző tábla alapján a tizenegyes vágányról indul a gyorsvonat, a piros flamingós műbőr pénztárcájában csak aprópénz volt, összeszámolta, elég a jegyre. Felállt és az egyik jegyvásárló automatához ment, eltelt egy kis ideig, míg bepötyögte az adatokat, majd nekiállt az érmék bedobálásának. A fém hangjai zenélve hagyták el az ujját. A jegyet elrakta a zsebébe, majd leroskadt egy fém padra. Pár perccel később eszmélt rá, hogy a táskája nincsen nála, egyszerűen nem emlékezett rá hova rakhatta le; ideges lett és körbe-körbe kapkodta a fejét. Ekkor ért vissza a srác kettő papírzacskóval a hóna alatt és egyből látta a lány ijedt madár képén, hogy valami gond van.
- Elvesztettem a táskámat! gőzöm sincsen hova raktam! á, többet nem iszok egy kortyot sem esküszöm. - haját egy gumival összecopfozta és visszaült a padra.
Bence kissé csodálkozott a lányon, mert tekintete egyből ráesett az automata mellett a betonon heverő táskára, egy szó nélkül felvette és odarakta a padra Emese mellé.
- Enned kéne, hoztam Neked egy kis vizet is - szedte elő a hátsó farmerzsebéből a palackos vizet. csak egy sima kiflit nyújtott oda neki a zacskóban.
- Köszönöm, az egészet. - Apró falatokban kezdte el enni a sós kiflit. Vegyes érzései támadtak, egyrészt élvezte, hogy tud enni, másrészt elszomorította, hogy milyen kedves a srác vele. Pont ilyenkor, amikor ő szanaszéjjel van esve, és mindjárt indul a vonata. Ez elég érdekes és sajnálatos egybeesés. Aztán eszébe jutott egy ötlet viszonzásképpen.
- Figyu, van ez a táskám, én terveztem, és igazából ez egy férfiaknak készült darab. Neked adhatom? Nincsen benne semmi, és nem is koszos még, legfeljebb egy kicsit, most használtam először. Van rajta egy vasmacska, én hímeztem. Alig pakoltam bele valamit, ezeket kiveszem és viheted is haza. Rendelésre hozta mel Pestre, de a vevő nem volt ott a megadott találkozó helyén és kinyomott, amikor hívtam. - mosolyodott el őszintén Emese, még egy csöppnyi pír is visszatért az arcszínébe. Bence a bewaxolt hajához kapott, szerencséjére még mindig remekült állt a haja.
Nem teketóriázott, elfogadta a táskát. Sötétkék bársony volt, egész jól nézett ki.
A váróterembe szállingózni kezdtek az utazók és ennek hatására ők is elkezdtek sztorizgatni a lánybúcsúról és lényegtelen dolgokról.
Hurrá!