A nagy zugligeti áramszünet 2.

A nyári napfényáradatot csak reggel és délután érzékelte, napközben egyedül üldögélt az irodája félhomályában, kizárólag a hétvégék dobták fel, Magdika mindig kitalált valami új beszerzési körutat: kiságy, aztán babaruhák, egyeztetés a festőkkel, babamozi, satöbbi, satöbbi.

A nyár közepére három hét szabadságot vett ki, még egy laza kis kirándulást összehoztak a Duna-kanyarban, aztán a következő héten megszületett Fityek László, szüleik nagy boldogságára. Fityek Bélát teljesen lefoglalták az atyai teendők, a fáradtságtól egyre később és egyre hanyagabb öltözetben járt be dolgozni. Zakóját egy szál pólóra cserélte le és farmerra váltott, aktatáskája helyett hátizsákot cipelt, amelynek roppant előnye volt, hogy belefért egy csomag pelenka. Már nem is próbált köszönni a kollégáknak, csendesen meghúzódott egérlyukában.

Felesége időnként elé tolta a laptopot:

-          Nézd meg Béla, egy hétig, minden este áramszünet volt Zugligetben! Fortyog a lakosság. És még mondják ezek a híres nagy főnökeid, hogy nem a Te tervedet használták fel. Tutira nem az áramszolgáltató csinál magából ekkora barmot. Anyám szerint a háború után nem volt ennyi áramkimaradás, mint most. – magyarázta hevesen Magdika Lacikával a karján. – Hoppá egy kis büfi!

-          Nem izgat a kérdés! - legyintett Fityek Úr és letörölte pólója ujját.

Egy meleg októberi napon némi késéssel érkezett a Hivatal épülete elé, azonban léptei csöppet sem voltak sietősek. Arra lett figyelmes, hogy egy szürke autó kezdi követni, és a hátsó ablakból egy kéz felé int.

-          Fityek Úr- szólt határozottan az igazgató. – Kilencre várom!

-          Igen, igazgató úr! – bólintott meglepetten Fityek Úr.

Te jóságos ég! Nem mondhatnak fel neki, Magdi magán kívül lenne. Gépét be sem kapcsolva tárcsázta Bordás számát, persze a titkárnő alig akarta kapcsolni.

-          Ne szórakozzon már velem, rendkívül fontos! - rivallt rá Béla a telefonban. Ez a nyomorult kis cicababa szabotálni merészel, gondolta magában.

-          Egy billanat - szólt durcás orrhangon a titkárnő.

-          Bordás, szerbusz, ne haragudj, hogy ilyen sietősen, tudnál nekem kölcsönözni egy zakót most azonnal? Összekentem az enyémet, nem jön ki a folt és jelenésem lesz. – sorolta kertelés nélkül Fityek.

-          Persze, persze, mi sem természetes, azonban alaposan lefogytál a kispapaságba Fityek Úr, ha szabad megjegyeznem, kérd inkább el Tibor zakóját, a számviteli osztályról. – szólt nyájasan Bordás.

-          Köszönöm a tippet! Szerbusz, kérlek! – csapta le a telefont, Bordás csak pislogott.

Tibor zakója szintén nagy volt rá, pedig az váltig állította, hogy slankított, menő fazont viselhet. Már a liftben izzadni kezdett, idegesen rángatta nyakát, elaludt a gyerekkel a fotelben aznap hajnalban és úgy érezte egy csigolyája keresztbe áll. Telefil Márton már várta, a titkárnő bekísérte, kávéval és keksszel kínálta.

-          Jó napot, Fityek úr! – rázott vele kezet az igazgató.

-          Jó napot! - foglalt helyet tétován a kanapén Fityek Úr.

-          Bizonyára tudja, miért hívattam – szólt nevetve, mégis kissé kínosan Telefil.

Halvány gőzöm sincsen, csak ne rúgjon ki, gondolta esdeklő tekintettel Fityek.

-          Mi az, miért hunyorog úgy?  - kérdezte az igazgató.

-          Semmi, igazán semmi és nem tudom – vetette oda kurtán furcsán Béla.

-        Na hát, azt hittem, hogy Ön előtt sem marad titokban, hiszen az egész Hivatal erről pusmog, legalábbis a büfés Barbika szerint. –  lágyult el Márton hangja – Szóval, kitüntetik Béla, tegnap érkezett a hivatalos értesítő a minisztériumból, hogy a projekt sikeres, a KSH adatok alapján ez év október elején a Budapesti születésszám közel huszonötszöröse az év korábbi hónapjaiba mért adatoktól.

-          Hogyan, nem értem? – nézett letaglózva Béla – Hiszen el sem indult, legalábbis mi nem lettünk bevonva.

-          Hiába ugráltak a minisztériumban, ennél jobbat nem tudtak kitalálni. És ezt ők is belátták. Forradalom a népesedéspolitikában! – lelkendezett önelégült vigyorral az arcán Telefil.

-          És milyen kitüntetést kapok?

-          Ja, azt nem is mondtam, történt egy technikai malőr, Bordás János véletlenül a Szépkúti Gizella nevét adta le, ami teljes tévedés, de már csak azt tudtuk elérni a minisztérium illetékeseinél, hogy az év nevemre módosítsák a dolgot – köhintett Márton – ugyanis nem látták az indokolásunkból alátámasztottnak a Te érdemeidet. És igyekszünk honorálni a munkádat.

Fityek Úr romokban hevert ismét. Arca elszürkült, ez a nyomorult nyikhaj saját magát fényezte a minisztériumnak, gondolta magában. Telefil jót mosolygott Béla szenvedésén, még jobban kihúzta mellkasát és üvegasztalán ütemesen dobolni kezdett, jelezvén, hogy a részéről véget ért a beszélgetés.

Fityek Úr felocsúdott, köszönés nélkül készült távozni az irodából.

-          Ja, és Fityek – bökte utána az igazgató. – Megemlítem majd magát az ünnepségen, e felől biztosítom.

Béla behúzta maga után az ajtót. A kölcsönzakót elfelejtette visszaadni, úgy telefonált rá  gazdája. A délután folyamán egyfolytában a fénysugár vándorlását nézte az irodájában. Három óra körül rájött, hogy éhes, ezért fogta magát és lelépett a munkahelyről. Ezúttal nem a főzelékeshez ment, hanem egy a sarkon nyílt mexikói falatozóba. Micsoda szín kavalkád: vörös mártás, zöld avokádó krém, fehér babpüré, narancssárga bébikukorica, sárga kukorica mindezek tengerkék tányéron.  

Magdikának füllentett a történtekről, nem látta értelmét feltárni a rút igazságot. Másnap reggel kiíratta magát táppénzre és élvezte a családdal töltött napokat, a pelenkázást, büfiztetést, a hosszú sétákat, az átvirrasztott éjszakákat. Ebbe a kis idilli hangulatba be-betört egy-két hír a világhálóról, köztük volt egy Magdika által felolvasott botrány beszámoló: a zugligeti áramszolgáltató ügyfélirodájánál tömeges tüntetést szerveztek, mert hetente van áramszünet az esti órákban, a feldühödött lakosság kártérítést és haladéktalanul helyreálló áramszolgáltatást követel. A cég szóvivője homályosan csak annyit nyilatkozott a portálnak, hogy kormányzati érdekek indokolták a szüneteket, de továbbítják az illetékesek felé az igényt.

 Pár nappal később izgatottan várta az első munkába állásának napját, ma volt ugyanis a díjátadó ünnepség a minisztériumban. Fityek többször is járt a büfében, azzal a céllal, hogy el-elkaphat valamilyen szinten autentikus – khm, bár kevésbé hiteles – pletykát a történésekről, azonban csalatkoznia kellett, nem talált beszélgetőpartnert. Barbika, a platinaszőke büfés kielégítette információéhségét.

-          Jaj, Béla, kiheverte már a hörghurutot? – kacagott harsányan.

-          Iiigen, mondhatni.

-          Akkor mehet a szokásos?  Krémes és egy fekete?

-          Nem, most csak presszókávét kérek.  – felelte Fityek. – Barbi - kezdte intim hangnemben – mi ez a nagy csend a folyosókon?

-          Béla, imádom magát! – kurjantott Barbi – Akadt egy kis difi. Bár nem tudom, illendő-e nekem, büfésnek beavatnom magát, tekintve, hogy .... – tanakodott kacéran a lány. Fityek körbenézett, mint egy összeesküvő és tiszta levegőt szimatolt, ezért kifakadt.

-          Ne csigázzon már Barbika! - szólt szokatlanul határozottan – Mi történt?

-          Hát, a Marci, akarom mondani a Telefil igazgató urat menesztették. – bökte ki óriási műszempilláit rázva Barbi.

-          Én azt hittem kitüntették! mégpedig ma! – esett le az álla Bélának.

-          Állítólag volt valami balhé az áramosokkal, nagy összegű kártérítési igény, vagy tudomis én és Mártonnak kellett elvinni a balhét. Vizsgálócsoport döntött erről és azonnali hatállyal felfüggesztették. A Hivatalban a többség receg, mert hát tudjuk, ha lefejezik a királynőt, jó sok helyre fröcsöghet a vér – szemléletesen körözött műkörmével. –Őrületes nem?

-          Az, az az. – cikázott idegesen fel-le Béla szemgolyója.

Milyen pazar munkanap, dühöngött magában. Fityek Úr, kösd fel a gatyádat, mert sorsfordító idők következnek! Mélázott magában az egérlyukban. Délután kapott egy e-mail-t, kisvártatva Bordás loholt le hozzá, így el sem tudta olvasni..

-          Szerbusz kérlek, Fityek Úr! Engedd meg, hogy gratuláljak, micsoda pompás váltás, színvonal növekedés - lapogatta meg zsíros karjával Béla csoffadt bicepszét Bordás János. „Ezt a blamázst, gondolta a humánpolitikai vezető, most hogy nyalom be magamat ennek?!”

-          Te miről beszélsz? – nézett értetlenül Fityek.

-          Hát a kinevezésedről, a belügyből most szóltak nekem, hogy értesítettek róla.

-          Mindösszesen annyit kaptam, hogy ma fáradjak át a minisztériumba. Telefonon is hívott egy titkárságvezető. Miféle kinevezés? – Béla egyre sápadtabb lett, viaszos fényű lett a feje.

-          Hát a Hivatal élére!  Elővették az anyagodat és formabontónak tartják. – a kínvigyor kezdett János arcára égni.

Történ ugyanis, hogy az áramszolgáltatók sorozatos áramszünetéből fakadó lakossági kártérítési igényekre a minisztérium nem volt felkészülve, és a sokk után megkeresték az illetékest, aki csakis Telefil igazgató lehetett. Az ifjú titán kitüntetés helyett útilaput kapott a talpára, ámbátor nem olyan nagy messzeségbe kellett elzarándokolnia, kapott egy takaros megbízási szerződést a minisztériumtól.

János utolsó anyagában szerepelt, hogy a babanövelő áramszünetek indukálhatnak kárigényeket a lakosság részéről, amelyek fedezésére költségvetési forrást kell biztosítani, vagy kompenzációt nyújtani egyéb formában a szolgáltatók felé. Ő így agytrösztté avanzsált szemben a felkészületlen macsó vezetőkkel!

Másnap kora reggel Fityek Úr eleget tett az invitációnak, elképedt a kedves fogadtatás láttán, amikor az államtitkár vázolni kezdte neki megbízásának részleteit illedelmes kéztartással szót kért.

-          Megbocsásson államtitkár úr a közbevetésért! Nem áll módomban elfogadni a pozíciót. Nagyon megtisztelő a felajánlás, azonban vissza kívánok térni eredeti szakmámhoz és hosszas tervezgetés után egy terméket próbálok piacra dobni. Köszönöm a lehetőséget!

Azzal felállt, japán élmunkásokat meghazudtoló módon – még utoljára - meghajtotta fejét és kisétált a puha szövésű szőnyegen a friss levegőre. Hát így ért véget egy csodás közigazgatási karrier! Pár héttel később Magdika ébresztette már hat órakor.

-          Béla, megjelent a hirdetésed a kisszakiban! Szuper a szlogen!

Béla mérges volt, hogy a ménkűben nem fáradt az asszony az éjszakai műszak után sem?! A reklám, kérem szépen imigyen szólította meg a kedves leendő vásárlókat:

„Elege van a sorozatos áramszünetekből?

A megoldás a Fityek-féle mikrogenerátor!”

No comments

Leave a reply