A nagy zugligeti áramszünet
A kopott berendezésű iroda nem különbözött sokban a sajátjától, itt viszont a kilátás sokkal szebb volt, látni lehetett a Bazilika tornyát és a Lánchíd tetejét. Félszegen nézte a titkárnőt, amint az lelkesen telefonált az asztal mögött, vélhetően nem hivatalos ügyben.
- Jó, jó, oké, oké, akkor puszikállak! – csattant le a telefonkagyló és a titkárnő mosolyát lehervasztva nézett rá. – Fityek Úr? – kérdezte bizonytalanul noteszében keresgélve, mire a férfi esdeklően bólintott. – Fáradjon be, Bordás osztályvezető már várja.
- Köszönöm – felelte gyorsan és kopogást követően bement a másik irodába.
- Á, jó napot, szervusz Béla! – köszönt rá kedélyesen Bordás János, a humánpolitikai vezető. – Mit szólsz a felújított irodához? Újak a székek és a fotelek a tárgyalónál.
- Csodás, csodás! – lelkendezett Fityek Béla.
A tervezési osztályon dolgozott tizenhárom éve, jól ismert mindenkit a hivatalon belül, már a régiekből, az újakkal nehezebben alakított ki közös hangot. Eredetileg villamos mérnöki végzettsége volt, de csak a diplomát követő évben dolgozott a szakmájában, az Ikarusznál, utána felesége, Magdika unszolására átnyergelt a közszférába. Akkor jó ötletnek tűnt a kiszámítható hivatalnoki élet, sőt egyenesen gyógyírként hatott a gyári zajban megfáradt Béla idegeire. De a megszokás nagy úr, és a kiszámíthatóságot felváltotta a káosz és a kapkodás. Kreativitása fokozatosan hagyta el, hangulatára általában a levertség volt jellemző.
- Nos, foglalj helyet Fityek Úr! – mutatott a pompás mustárzöldes-sárga fotelekre Bordás, aki régi motoros volt, az erőszakosabb fajtából, bár kétségtelen, hogy lojalitása becsülendő volt és hajlandó volt kiállni a dolgozókért, ezért viszonylag népszerű volt a kollektívában.
- Béla – kezdte mondandóját – tudom, hogy még az elején vagy az új munkakörnek - kezeit jelentőségteljesen végighúzta feszülő pocakján. – Mint tudod, nagy várakozással tekintenek a minisztériumból az elképzeléseinkre, ezért kértek meg, hogy tájékoztassalak arról, hogy a projekt minden támogatást megkap. Ha valamire szükséged van, jelezd felénk, és igyekszünk beszerezni, vagy megtesszük a szervezésiek felé a jelzést.
- Ez nagyon kedves, köszönöm. – nézett zavartan Béla. – Milyen beszerzésre gondolsz?
- Ööööö, nem tudom, nem lett konkretizálva, - habogott tudálékosan Bordás - a szokásosak: lehet az asszisztens felvétele, külföldi anyagok, könyvek beszerzése, hozzáférés internetes adatbázishoz, kényelmi beszerzések. Rád van bízva Bélám. – mosolyodott el.
Fityeket teljesen letaglózta a megtiszteltetés, elöntötte a melegség: hiszen akár lehet egy új kávéfőzője is!
- Átgondolom, ez mindenképpen remek, egyeztetek a főosztályvezetővel. – mondta gépiesen, mint egy japán élmunkás. Többnyire minden kollégája az unalmas számítógép pötyögőt látta benne. Na ja ,többnyire jogosan!
- A Te szavad a döntő! Rajtad a világ szeme! Csak értesíts, ha bármi van, nem is kell feljegyzés, elég egy mail! – veregette meg Fityek vékonyka hátát János.
- Köszönöm. Akkor hát további jó munkát, szerbusz! – állt fel gyorsan Béla.
- Egy pillanat, Béla, kapsz egy kis meglepetést - csapott homlokára Bordás, majd gyorsan odaszaladt asztalához és elővett egy vaskos borítékot. Csak nem?! Lelkendezett Fityek, talán kap soron kívül egy adag étkezési utalványt?
- Az új munkakörhöz új névjegykártyát csináltattunk a központi nyomdánál. Parancsolj, kérlek!
Béla kivett egy kártyát és átfutotta az adatokat: stimmelnek – Fityek Béla szakmai tanácsadó- népesedésügyi biztos, Szociográfiai Tervhivatal, Tervezési Osztály telefon, e-mail, cím, szobaszám. Fogalma sem volt, hogy mégis kinek osztogathatja szét ezt a töménytelen mennyiségű kártyát, volt vagy háromszáz darab.
- Köszönöm. Ez jól fog jönni. Minden jót! – mondta kissé tanácstalanul búcsúzáskor Béla. Miután távozott, Bordás kiszólt a titkárnőnek:
- Emese, kapcsold az igazgatót!
A liftből kiszállva Fityek morfondírozni kezdett azon, hogy mégis mit fog tudni letenni az asztalra egy hét múlva, akkor lesz ugyanis egyeztetés a minisztériummal. A bizonyos projekt röviden-tömören: a népesség növekedés felgyorsítása több szektorra kiterjedő eszközökkel. Fityek Úr meglehetősen távolinak érezte a feladatot a kompetenciáihoz, mások előtt bátor képpel vágott hozzá. Mire visszatért az irodájába rájött, hogy negyed óra múlva ebédszünete lesz, így már nem kezdett bele semmibe, ami óriási szerencse volt, tekintve hogy Gizi bedugta a fejét az ajtóján. Gizi tulajdonképpen a társa volt a projektben, eredetileg szociológus, mindenfélével foglalkozott már, a legtöbb EU-s projektben benne volt a keze. Átbeszélték a héten már körülbelül harmadjára, hogy mivel a megrendelés három soros megbízás volt, továbbra sem tudják, mi a hatáskörük és milyen pénzügyi támogatást élvezhetnek. Gizi pár perccel később korgó hasára hivatkozva ellibbent a vegán ebédes dobozáért, Fityek Úrszokás szerint a szomszédos utcában lévő kifőzde felé vette az irányt.
Jó egy éve rászokott a
kosztjukra, nem is lett volna ez baj, csak a több szezont kiviselt öltönyei és
zakói kezdtek kissé szorosak lenni. Fityek egyébként ránézésre nem volt béna, a
ruházata és a hajviselete adta rá az idétlen álarcot, ha ezeket egy stylist
alaposan leradírozta volna róla, egészen fiatalos külső lakozott alatta, hiszen
a Béla még nem volt 40 sem! A külsőn továbblépve megállapítható, hogy az irodai
aktaszag úgy belepte személyiségét, mint nyaranta a szemetest a legyek. Pedig
szükség lenne, egy kis pro aktivitásra. Oda kell tennie magát, ezt a dolgot nem
ronthatja el, mert akkor kirúgják és az Ő korában mihez kezdhetne? Agyalt a
tökfőzeléke felett. A fasírt már elfogyott. Ha valami maradandót tudna letenni
az asztalra ebben a népesedésnövelő izében talán még elő is léptethetnék és
akkor több juttatást kapna! Ábrándos tekintettel, köszönés nélkül távozott.
Kedvetlensége nőttön nőtt, a délután folyamán hevenyészett vázlatokat gépelt egy word doksiba, azokat nem a központi meghajtóra mentette, hanem a gépe saját memóriájába. Hazaindult a kellemes őszi estében, a vacsora a megszokott módon telt. Magdival átbeszélték a nap történéseit, felesége nem győzött csodálkozni az új névjegykártyán.
- Hm, ez nekem gyanús – huncutosan kacsintott – Bélám, egy átkozott projekt miatt nem adnak Neked új névjegykártyát, ez egy sóher banda! Én itt előléptetést szimatolok, nemsokára kineveznek! Juhéjj! – tapsikolt Fityekné. - Gyorsan elmosogatok, aztán megnézhetjük a … hö! – egy kattanás és teljes sötétség borult a lakásra.
- Megint az áramszünet! Ezt nem hiszem el! – pufogott Béla.
Félig - meddig rutinosan botorkált ki az előszoba szekrényhez és keresgélte ki az elemlámpát és a gyertyákat.
- Itt kukulhatunk egész este! Remek.
- Ne legyél dühös, a múltkor is hamar kijavították a hibát. Egyébként is februárban volt utoljára és most október van! – csitítgatta Magdi.
A percek rendkívül lassan teltek, egyenesen vánszorogtak. A feleségének ötlete támadt, kihozta a kamrából a nővérétől kapott francia bort, amit különleges alkalmakra tartogatott. Bélát ritkán lehetett rávenni az ivásra, most azonban könnyen csusszant le a torkán a mélybordó illatozó nedű.
- Béla – suttogta szinte alélt hangban Magdi.
- Hm?
- Ha már így romantikázunk, menjünk át a hálóba, kicsit lejjebb lazulhatnánk! – kuncogott.
- Nincsen fűtés, kezd kihűlni a lakás. Meg aztán ki tudja, lehet itt is szerelnek majd valamit, a lakáson belül – sorolta a kifogásokat Fityek Úr.
- Fel nem foghatom, mi ütött beléd Béla! Olyan vagy mint egy aggastyán! Kiábrándító vagy, emlékszel, a múltkor volt egy cikk az amerikai áramszünetről, hogy a párok összebújnak ilyenkor, Te, Te, Te meg. – fortyant fel felesége.
- Milyen cikkről beszélsz? – nézett a bortól ködös tekintettel Béla.
- Á, lényegtelen! – Magdika felállt és a hálóban hangosan letottyant az ágyra.
Béla pár percig még magában ült a kanapén, a boros poharat akkurátusan újratöltötte, és kiitta, majd bement Magdihoz, illendően bocsánatot kért érzéketlensége miatt és kedvesen cirógatni kezdte párját. Pár órával később fényárban úszott ismét a lakás. Magdi nyögdécselve próbált vissza aludni, Béla azonban mint egy bevetésre váró katona sietve kikelt az ágyból és elkezdett dolgozni a laptopján, szemében lázas tűz égett. Hogy ez Magdolna hatása volt? Ki tudja. Bombasztikus ötlete támadt és hihetetlen határozottság lett rajta úrrá! Ez az Fityek, most átütő sikereket érsz el, lelkendezett magában.
A strapás éjszaka alatt többszörösére nőtt a borostája, ezért egy soron kívüli borotválkozást kellett beiktatnia reggel. A kreativitás ára – gondolta vagányul.
Másnap szokatlan mosollyal indult dolgozni, felesége elolvadt a kellemes hangulatú reggelitől. A Hivatalban Béla határozottan kopogtatás után rontott be Gizihez. A cingár nő éppen muffint zabált. A szája és a terítőnek használt akta tele volt morzsával.
- Helló, Gizi! Átküldtem egy anyagot, haladéktalanul olvasd el és egyeztetünk róla negyed óra múlva!
- Szia, Béla! Á, tudod, csak egy kis nass, nem szoktam soha, de most nem bírtam ezt a ködös reggelt. Hehe! – pirult el Gizi. Ezt a blamázst, 9 óráig egy embert nem szokott hallani a folyosókon sem, nemhogy bemenjenek az irodájába! Mi ütött ebbe a pasiba?
Mire felocsúdott, Fityek már ajtón kívül volt. Gizi lázas iramban kapcsolta be számítógépét, majd miután elolvasta a Béla által küldött dokumentumot megkezdték az egyeztetést. Délután tovább folytatták az egyeztetést a főosztályvezetővel és két másik kollégával a projekt tervről. Másnap bevonták a társosztály gyakornokát és egy külsős tanácsadót a dologba. Jövő hét keddig kellett egy stabil alapokon álló projekt-tervet lerakniuk az igazgató elé, akinek a jóváhagyásával prezentálható az anyag a minisztériumnak.
Az igazgatót bizonyos Telefil Mártonnak hívták. Nem olyan régen diplomázott le közgázon, egy tipikus ifjú titán, jó kiállás, energikus munka attitűd. Amikor hétfő délelőtt fényes fekete üvegasztalán meglátta Fityekék anyagát gyors olvasásba kezdett, pár perccel később behívta titkárját, akivel ismét felolvastatta a mindössze egyoldalas anyagot. Továbbra is kissé értetlenül állt az ötlet előtt:
- Bence, gondold át kérlek a dolgot, én csakis kizárólag szakmailag feddhetetlen alapokon álló anyagot vagyok hajlandó leadni a minisztériumnak – szólt határozott hangnemben titkárának Telefil.
- Rendben van. Mi a határidő? – kérdezte akkurátusan a titkár.
- Határidő? Tegnap!!!! Ez egy három bekezdésből álló fecni. Tíz perc múlva gyere vissza vele.
Hessegette ki az igazgató Bencét. A reggel során módszeresen beállított haja kezdett szétesni, konstatálta a vitrin üvegen megjelenő tükörképéről. A francba! Ha ezt elcseszik, nem lesz még egy sansza, mehet vissza az egyetemre tanársegédnek. Kettő cigit nem tudott elszívni és megint itt volt Bence, aki évfolyamtársa volt, többnyire együtt nyerték meg a csocsóbajnokságokat a Fehér Vitorlás borozóban.
- Hm? Ki vele! – biccentett oda a titkárának.
- Ütős ötlet, van benne ráció és nézd, tagadhatatlan az az előnye, hogy nulla forint költségigénye van! Ez szenzációs húzás! Én abszolút amellett vagyok, hogy menjen az anyag felfelé. – szólt eltökélten Bence.
E pillanatban nehezen lehetett eldönteni ki-kinek a főnöke, mert Márton nagy megkönnyebbüléssel itta a titkár szavait és már írta is alá a doksit. A népességnövekedést célzó projekt pilot anyaga kedden már egy faragott tölgyfaasztalon pihent. No, kérem, ha az akták mesélni tudnának! Megannyi kéz teszi őket ide-oda, ráncigálják őket folyosón le-fel, liftből ki-be, a sok irodista kéz lapozgatja, kóstolgatja, ízlelgeti őket! Kemény életük van. Ez alól Fityek Úr aktája sem kivétel, sőt azt kell, hogy mondjam, szomorú sorsa lett. Vastag piros filctollal ráírták, hogy mit-hol kell átírni benne soron kívül.
Fityeket letaglózta az anyag kudarca. Pedig egy feljegyzést is készített az eszközigényeiről. Ezek szerint ezt már ne továbbítsa Bordásnak? Tanakodott ködös tekintettel, amikor Telefil igazgató ütemes karlendítésekkel tette helyre Fityek elképzeléseit.
- Egyáltalán figyel Fityek? – kérdezte szúrós tekintettel Márton.
- Öööö, igen, igen, tehát legalább három oldal terjedelemben, - hevesen jegyzetelni kezdett – előnyök-hátrányok, után-követés, előzetes felmérés. Rendben van igazgató úr. Elkészül a javítás.
Teltek múltak a hetek és Fityek Úr anyagáról nem érkezett visszajelzés a minisztériumból, beköszöntött a tél, vele az ünnepek és a kemény fagyok. Fityek nem kapott jutalmaz az év végi ünnepségen, méltatlanul mellőzöttnek érezte magát. Magdika vigasztalta két szép rúd bejglivel: egy mákos és egy gesztenyés…. mennyei ízek!
Fityek Úrral év elején közölték, hogy a népesedésügyi biztosi munkakörét megszüntették, gyakorlatilag indokolás nélkül hagyták, Bordás csak annyira közölt vele, hogy fent okafogyottnak minősítették a munkakört, mert a megkívánt intézkedéseket majd team munkában kezeli ezentúl a minisztérium. „Többfajta szakmaiság kell, Fityekem, szélesebb spektrum” magyarázta Bordás János.
- Te meg, nézd, vegyészmérnök vagy, mit érthetsz a demográfiához!
- Villamos – javította ki Béla. „Anyádat!” gondolta magában Fityek és olyan komoly apátiába süllyedt, hogy egy hétig nem járt ki a főzelékeshez.
Mondanom sem kell, hogy Gizi sem nyitotta rá az ajtót, egy bukott tisztviselővel nem foglalkoznak a kollégák, a dolog odáig fajult, hogy előfordult, értekezletekre sem kapott meghívót. A tavasz mámoros illatával költözött be a Fővárosba, kisöpörve a téli tunyaságot az emberekből. Fityek egy unalomtól fáradt pénteki napon arra ért haza, hogy felesége – más nem lehetett – kettő kis cipőcskét rakott le papucsa mellé az előszobában.
Béla szíve akkorákat vert, mint az újirázi katolikustemplom harangja: bimm-bamm. Felesége széles mosollyal üdvözölte és a nyakába ugrott:
- Nem gyomorrontás volt Béla, nem a töltött káposzta tehet róla, kisbabánk lesz! Én úgy tippelek, az áramszünetkor jött össze – kacsintott Magdika.
- Hát ez hihetetlen, ezek szerint működik! – ujjongott Béla.
- Még szép, hogy működik! Az orvosok nem találtak hibát benned!
Az este ünnepléssel, tervezgetéssel telt, Magdikának volt ideje kigondolni a babaszoba beosztását, mert már egy hónapja tudott a dologról.
- Van ég itt valami Béla, tudom egy ideje nem olvasod az újságot sem, ezért valószínűleg elkerülte figyelmedet a dolog – tolta elé virsli ujjaival a tegnapi számot a felesége. – Nézd csak, a harmadik oldalon.
„Sorozatos áramszünetek a pesti kerületekben” – hangzott az újságcikk címe. A szöveg arról számolt be, hogy január és február óta hetente más-más kerületben volt egy teljes éjszakán át tartó áramszünet az egyes kerületek jelentős részén, elsősorban a panelházas övezeteiben és a családi házas részeken, továbbá a kertvárosokban. A szolgáltató más és más okra hivatkozással magyarázta meg a kimaradást, és hangsúlyozta nincs és nem is lehet összefüggés az esetek között. A lakossági fórumok részéről összeesküvés elmélet jellegű sejtések merültek fel, az önkormányzatok kárpótlást követeltek.
Fityek Bélát átjárta bizsergés: az anyaga mégiscsak átütötte a bürokrácia kínai falát és teljesedésbe ment! Na de, ki tudja, hogy mindez az Ő ötlete volt? Senki, csak Magdika veregette a vállát esténként, és biztatgatta: meglátod, megérkezik az elismerés.
Fityek Úr munkahelyi helyzete tovább romlott, az
ötödik emeletről felújításra hivatkozással átköltöztették az alagsorba. Bár
Bordás János mindvégig azt kommunikálta felé, hogy ez a magasföldszint: „Bélám,
nem látod? Az utcafront felett vagy! Nem sértünk munkafeltételekre vonatkozó
előírást, így nem áll módomban továbbköltöztetni Téged”. Az ablakok
lőrésszerűek voltak.
Írta: Nioli (SzHN)